Kaland az élet

S bár olykor keserű,

Mégis illatos a szűkszavú levegő,

Mégis ismerős a tarka legelő,

S mégis van, ki mindezt eltapossa.

Boldog nyugalom van,

Hiába zokog a Nap,

Mégis van, ki a szépet visszahozza,

Van, ki a szerelmet, s a jót viszonozza,

Feléd fordul, aztán hátat fordít megint.

Élni akarás dúl,

Lelked szöttyedt árján,

Mégis fakad seb a rádszoruló hátán,

Mégis rosszat teszel becsületed árán,

Valóságban élünk a képzelet határán.

Nem értem a rosszat,

de sokszor a jót sem.

Egy autó gurul a kocsifeljárón le,

A sötétség szörnye hajtja most fejét le,

S új nap virrad a világra megint.