Ha főzöl, mindenképp akadnak olyan pillanatok, amikor meg is kell enned, amit csináltál. Még ha neked nem kell, akkor is. Ezek amolyan patthelyzetek, amikkel nem lehet mit kezdeni.

Ezeket a pillanatokat sem odázni, sem kikerülni nem lehet. Kegyetlenül bekúsznak az ajtó alatt, és már nem tudsz mit csinálni.

Akkor jöhet, h magadnak kerested a bajt, és nem csak más vádol ezzel, hanem te is magadat. Egy darabig piszkosul érzed magad, mikor már teljesen elsüppedtél a reménytelenség mocsarában, hirtelen vége lesz a félévnek...

Táncoló fénycsóvák vesznek körül,

A föld kicsúszik a lábam alól.

A biztos pontok megszűnnek életemben,

Magányos vagyok, elhagyott.

Önnön valóságom megszűnni törekszik,

A nagy világegyetemből egy kéz kinyúl,

Szelíden megfogja vállam, s így,

egy gondolatával az életbe helyez.

Több száz társ van hozzám hasonló,

Kézzel vállukon, a semmiben vakon,

Nincs más, csak a kéz, s az egymásrautaltság,

Ugyan azon sorsok, de más helyzetek.

Egyik másik útja keresztezi egymást,

Az enyémet is keresztezte nem egy,

volt mi összefonódott,

s messzebb került néhány.

Mert mért ne...

Hűűű, végre nekem is lehet az iwiwemen olyan bejegyzés, h bezonybezony... nekem van egy blogom. Nem itt akartam.. de hősiesen bevallom, amin Batus van az nekem nem megy xD. Remélem ez nem olyan lesz mint a többi cucc amit valamilyen formában elkezdtem.. akár kaszálni kelljen, akár babát öltöztetni, vagy Lemúrt nevelni:D

egyenlőre ennyi. robogok.

Bless!